Tovább északra

Aki kocsival átjön a szárazföldrõl a nagyhídon keresztül, annak nem szükséges behajtania Chalkida városába hogy Észak Éviára jusson. A közelmúltban készült el a "periferiako" vagyis a gyorsforgalmi út, ami kivezeti az Észak Éviára irányuló forgalmat a városból. Táblák mutatják végig merre kell menni Észak Éviára, itt még mindenhol angolul is, így könnyû eligazodni.
Az utazó egyenesen Nea Artaki-ban találja magát ami egy különálló település volt valamikor de már teljesen egybe van folyva Halkidával.
 


Nea Artaki fõutcája, itt megy át a hétvégi forgalom

Nea Artaki nevezetes a haltavernáiról, a fõutról letérve az utazó a tengerpart melett rengeteg halastavernát talál ahol jellegzetes görög ételek a kiegészítõi a "halmezesznek". Aki nem tér le balra a tenger mellé a hasá megtöteni az folytathatja egyenesen elõre a fõuton Pszáhná felé. Pszáhnába nem szükséges bemenni, a helység elõtt van egy útkeresztezõdés, ott balra kell térni, az út egyenesen vezet Észak Éviára. Aki esetleg bekeveredik Pszáhnába annak sem kell búsulnia, át lehet viszonylag problémamentesen menni a városkán, az út kivezet egy idõ után megint az északi fõutra. Érdemes néha megkérdezni a helyieket ha bizonytalanok vagyunk a jó irányt illetõen, ilyenkor Limni-t kell kérdezni vagy Edipszót, a két nagyobb északi várost.

Az út Pszáhna után emelkedni kezd, és egyre zöldebb tájakon vág át, ahol kellemes erdei fenyo illat van és délutáni napszakban, a nagy görög tücskök (kabócák) cirpelési ideje.

Prokopi faluig az út egy élvezet, és erdélyi tájakra emlékeztet a sok zölddel. Az úton sok kis vendéglõ van, legtöbbjében finom házi kaja, hisz a vendéglõk tulajdonosai a szakácsok is, és általaban helyi marhákat és juhokat használnak fel az ételkészítéshez. Csalni nemigen tudnak, hisz idegen turisták alig vannak, a hétvégi forgalom a vidéki házaikba sietõ görögökbõl áll. Ahol végre az út felkapaszkodik a tetõre, két vendéglõ is kinálja az út mentén finomságait az utazóknak, a görögök mindig kaphatóak egy kis "mézész"-re, ami tulajdonképpen borkorcsolyát jelent és kis finomságokkal tömött tálkákat:) Mindkét hegytetõi vendéglõ specialitása a "tirokulura" ami tepsiben kisütött júhtúrós pite, nagyon finom, ajánlom.

A tetõtõ úgy nevezi a nép hogy "Ajosz" (szent), nem igazán lehet tudni hogy miért, de az is lehet köze van a Prokopi-beli szenthez.
Tehát az Ájosz tetõ után az út már csak ereszkedik, ugyancsak jó kanyargósan, egészen Prokopiig. Közben persze vannak útmenti vendéglõk és letérõk különbözõ helységek felé, de nem kell átmenni semmiféle falun vagy városon. A táj továbbra is csodálatos.

Végül a kanyaroktól elszédült utas megérkezik Prokopiba. Ez a hely arról nevezetes hogy itt van az oroszországi Szent János templom. A falucskát a kis-Ázsiai katsztrófa után létesítették az oroszországból elmenekült görögök, és a Fekete Tengeri Prokopi település neve után kapta elnevezését. Prokopi különben orosz férfi név is. A szent is odavalósi, bebalzsamozott földi maradványai a templomban láthatóak. Az a hír járja hogy csodákat tesz. Rengeteg ember felkeresi a templomát és elimádkozza bajait. Az üvegkoporsó melett felakasztva ezernyi aranydolog lóg, hálás hivõk ajándéka akiknek az imádsága meghallgatásra talált. Sokan visszajárnak ide akik "tama"-t fogadtak a szentnek, vagyis megígérték hogyha teljesíti kivánságuk, akkor valamit cserébe megtesznek. Ez akármilyen fogadalom lehet. Családom egyik tagja megfogadta ezelõtt sok sok évvel, lehet az már 40 is, hogy minden évben elzarándokol a szent sírjához ha a fiának a pszoriázisát kordában tartja, ami meg is történt és így a hölgy minden évben gyertyát gyújt a szent ünnepén, ami Szent János napkor van. Ilyenkor óriási a forgalom a helységben, van egy érdekes szokás, az emberek gyalog zarándokolnak Halkidából vagy akár még messzebrõl a templomhoz és fõleg éjjel a meleg miatt. Ilyenkor kis elemlámpákkal vannak felszerelkezve hogy az úton eljaró kocsikból jól láthatóak legyenek.

A majdnem teljesen kiszáradt folyócska medrén egy kis híd vezet át.

Az Alexiu pihenõnel a lengõhid.

Nagy csoportokban indulnak neki és vidáman cseverésznek végig a hosszú órákon át tartó úton. Olyanok mint a Szent János bogarak, fiatalok, öregek, nõk, férfiak vegyesen. Prokopiba érve balra kell térni a templomhoz, míg jobbra kell folytatni az útat észak felé annak aki további célt tûzött ki maga elé.

Itt az út már nem emelkedik nem is lejt, de még mindig csodás zöld tájakon visz át, mert jobbról a folyó meder, ami sajnos augusztusra általaban majdnem teljesen kiszárad. A folyópartot végig nagy platánfák szegélyezik csodálatosan gazdag, nagy, árnyékot nyújtó koronájukkal

 

Lengõhid amin alig merek megállni.

Prokopi után nemsokára balra van egy pihenõhely, egy cukrászda-étkezõ, az Alexiu pihenõ. Itt nagyon finom helyi mézet lehet vásárolni, legfinomabb a fenyõméz. A kis folyón egy lengõhíd visz át, egészen kellemes hely, habár nyár közepére megtelik szeméttel, egyszerûen érthetetlen miért nem vigyáznak erre a dologra.

A finom fagyiknál finomabb a méz amit itt árul az Alexiu család.

A következõ helység Mandudi (Mantoudi).
Ez a település kimondottan egy nagy falu, nincs benne semmi különös látnivaló, de be lehet vásárolni azoknak akik például Aj Annába igyekeznek vagy az Égei tenger felõli részekre mert Edipszóig azon a részen nincs több nagyobb helység.

Mandudi után az út egy hosszú egyenes szakasz után ahol a vezetõnek az a kellemes érzése támad hogy végre a kanyarok csak a múlté, megint emelkedni kezd, és a kanyarok is újra kezdõdnek, habár már nem olyan élesek mint Halkida és Prokopi között.

Mandudi a sziget közbülsõ részén helyezkedik el, a tetõre felkapaszkodva egy útkeresztezõdéshez érkezik a vezetõ, balra Limni felé, míg jobbra Aj Anna felé lehet menni.

* Limni
Évia egyik legnagyobb települése egy roppant festõi kisváros, fehér házacskákkal és szûk sikátorokkal és nagy nyári forgalommal. A part mentén sok a halásztaverna habár eléggé turistakopasztó helyek. Személyes tapasztalatom két helyhez fuzõdik, a mindkét oldali legutolsó tavernához, 2000 nyarán, full szezonban. Mindkét alkalommal olyan 10.000 dr körülibe került a vacsora, pedig egyszer 3-an voltunk, egyszer ketten. Ilyen helyeken érdemes UZO-t inni, aki szereti persze, csak vigyázva vele, hamar és könnyen az ember fejébe száll, hihetetlenül szédít pedig az ember nem is gondolná. Ilyen tavernákban mindenféle jellegzetes hagyományos nyári görög étel van, kirántott dolgok, apróhalak, polípok és egyebek. Érdemes Limniben megnézni a kézmûvesek kiállítását is, sok szép szõttes szõnyeg és egyéb kézimunka vásárolható.

* Hronia
Hronia tulajdonképpen egy csendes kis halászfalu, de nyáron nagy a forgalma hisz az ottlakók szemfülessége folytán rengeteg az apartmanház és hotel. Igy a téli csendes kihalt hangulatot júniusban hirtelen felváltja a sürgés forgás, mindenki a háza vagy jobb esetben az apartmanháza felújításán dolgozik. Limnit Edipszó felé elhagyva a fõut bal oldali pár egyedülálló apartmanház és kávézója után egy bal kanyarban le kell csorogni Hroniába. Ha valaki eltévesztené az utat és nem fordulna le itt, nem kell busúlnia mert a falu párhuzamosan fekszik a tenger mentén a fõuttal, igy a falu végén ismét van egy letérõ a fõutról balra a faluba. Valamelyik letérõt biztosan észreveszi még a nagyon fáradt utazó is, hisz mindkettõnél tábla jelzi a falut.
Az elsõ letérõnél leereszkedve hirtelen a tenger melett találja magát az utazó, jobb felõl pedig az elsõ apartmannház, a Nikosz Gambasz apartmanháza magasodik. Ez egy nagyon jó minõségu apartmannház, de ezért nem a legolcóbb Hroniában.
 

Rögtön utána, tulajdonképpen melette van a Dimou apartmanház . A képen az öböl végén, bal oldalon van a tulajdonképpeni település.
E két apartmanházat elhagyva körülbelül 10 perc gyalogútra van a tulajdonképpeni falu. Ez a séta este különösen kellemes tud lenni mert az útat sûrûn szegélyezik a zöld erdei fenyõk.

A falu elején balra az elsõ apartmanház a Szkambasz apartmanháza. Érdekes módon a faluban augusztusban és júliusban borzalmas meleg van, ellentétben a két falu szélén álló apartmanházzal. Ez azért van mert a falu mélyen be van süllyesztve egy katlanszerû mélyedésbe és az éviai öböl felõl fújó szellõcske nem elegendõ ahhoz hogy felfrissítse a forró nyári hónapokban a levegõt. A falun átvezetõ aszfaltútat kétoldalt kiadó szobák és apartmanházak szegélyezik. A bal oldaliak mind a partra nyílnak ami óriási elõny kisgyerekeseknek, saját tapasztalatból állíthatom:) Viszont szezonban, július-augusztusban borzalmasan zsúfoltak, ekkor van szabadságon a görögök nagyrésze és így a parton egymás melett izzadnak az emberek, míg a Dimou és Gambasz apartmanház elõtt elhúzódó parton alig vannak. Persze hiszen nagyobb part jut kevesebb embernek. A falubeli partmenti szobákba viszont érdemes elõ- vagy utószezonban jönni, garantált a pihenés akár két kisgyerek melett is, hisz a földszinti szobákból a balkonokon keresztül egyenesen a köves partra visz le pár lépcsõ. A part köves de kerek kövekkel van borítva, ennek ellenére jó ha van csukott gumicipõ fürdéshez. Viszont a köves part elõnye hogy nagyon tiszta a víz, rengeteg a hal, minden reggel lehet halat vásárolni frissen kifogva a helyi halászoktól akik a kis molón árulják portékájukat. A falucska végefelé van egy kicsike mindenes üzlet majd utána egy kosárlabdapálya és egy felújított játszótér. Ezek után az út felkanyarodik a fõútra, de lehet a tenger melett is folytatni a régi aszfaltúton, mely Roviesz-be visz.

* Roviesz
Hróniát elhagyva a régi vagy az új úton a következõ helység Roviesz. Ez sokkal forgalmasabb település Hroniánál, nagyobb kiterjedésû és homokos illetve apró kavicsos tengerparttal, emiatt vonzza a turistákat. Ez a település is a fõúttal párhuzamosan helyezkedik el a régi aszfaltút mentén. Sok kiadó szobája és apartmannháza van, sok ezekbõl a part mentén de nagyon sok benebb a faluban. Van egy hosszú sétánya ahol esténként levegõzni lehet és elfogyasztani egy-egy kávét vagy édességet a partmenti cukrászdákban, kávézókban. Roviesz különösen híres a kempingjeirõl. Többféle szálláslehetõséget nyújt.

* Hlia
Ez egy csodálatosan szép halászfalucska amelyik igazi üdülõvé nõtte ki magát az utóbbi években. Roviesz után elhagyva a papiskola táborát, az Edipszó irányába utazó szemei elõtt nemsokára egy csodálatos szépségû öblöcske bontakozik ki, a vízen ringatódzó sok sok halászcsónakkal. Talán az egyik legfestõibb kép egész észak Évián. Ez Hlia. Ugyanúgy mint Hroniába, Hliába is be lehet ereszkedni mindkét oldalán a falucskának. A falu egy beugró öböl mentén helyezkedik el, tökéletesen védve, emiatt a nyári hónapokban észak Évia talán legmelegebb helysége, talán csak Hronia vehetné el tõle ezt a titulust. A nagy melegben felforrósodott vizet még a település szélén tengerbe ömlõ meleg termál forrás vize is melegíti. Ez a termál forrás már az Edipszói gyógyforrások eloszele és testvérkéje. A település mentén végig kiadó szobák és apartmannházak váltják egymást. Fõszezonban nagy a zsúfoltság, a görögök nagyon kedvelik mert rengeteg tavernájával és kellemes partjaval, játszóterével kicsiknek nagyoknak szórakozást biztosít. Partjan Hroniával ellentétben hamar árnyék lesz, körülbelül este 7 körül, de még ez sem tudja enyhíteni a forróságot csak a szemnek okoz kellemes megkönnyebülést az egész napi ragyogó csillogás után. Partja köves, emiatt is sikeres a halászata, majd mindenhol saját termést, frissen fogott halat és tengeri herkentyûket lehet fogyasztani. Meg lehet csodálni hogyan "pofozzák" puhára a frissen kifogott polipot is. Szálláslehetõség rengeteg van.

* Edipszó
* Kanatadika
* Istiea
* Aj. Anna


Kattints a képre hogy nagyban is láthasd.

Az egyik leglátogatotabb település. Csodálatos hosszú tengerpartja, az apró kaviccsal borított beach rengeteg turistát vonz. Mindezek ellenére vannak hátrányai, elsõsorban a nagyon erõs tengeri szél amely augusztusban nehézzé teszi a nyaralók életét, másodsorban de ugyanolyan fontossággal bírva a tenger utolsó 3 évben észlelt szennyezõdése.Sajnos még mindig nem tisztázott a pontos ok, de tény hogy nagyon sokszor elõfordul hogy a délutáni órákra a víz felülete beszennyezõdik. Minden arra utal hogy a szembeni szárazföldi gyárak a ludasak a dologban. Egyelõre megoldás a problémára nem született pedig az Aj Anna-i lakosság hangot adott felháborodásának hisz a turizmus is szemmel láthtaóan csökkent ez okok miatt.

Tudni kell hogy Halkida és Edipszó között nagyon kanyargós az út mert hegyvidék, aki nem bírja, jó ha bevesz megfelelõ gyógyszert mielõtt gyönyörû tengerpart és szebbnél szebb helyek vannak, mindenki olyan parton fürödhet amilyen megtetszik neki, vannak olyan helyek ahol alig egy páran vannak, bárhol meg lehet állni és lemenni a tenger mellé, csak arra való ösvény legyen amin le lehet ereszkedni, mivel az út elég magasan van a tenger melett. Minel eldugotabb hely annal gyönyörûbb. Mivel nem idegen turistaforgalomra berendezkedett sziget (alig 40 éve van aszfalt végig az északi részen) ezért még elég "szûz", finom házi kajákat lehet enni és elég jó áron kivenni szobákat. Persze itt is vannak divatosabb és kevésbbé divatos helyek, de a vendégek többsége belföldi ami azért jó mert jobb a minõség - ugyanis a "bennszülötteket" nem lehet olyan könnyen becsapni mint egy idegent aki talán elõször van itt.
Aki hajóval jön annak érdemes a hajójegyet Igoumenitsába venni majd a sziget északi részén atkompozni egyenesen Edipszóba, aki Athénból jön az választhatja a kompot is ami Eretriára viszi át, vagy a hídat.
Az autóút a volt Jugoszlávián és Macedónián át veszélytelen ma már, de nem tudom milyen lehet ha le kell állni valahol valami probléma miatt. A probléma inkább az útak minõsége lehet és a határátkelõkön való várakozás. A hajójegy nem lehet annyira drága ha a legrövidebb útat válassza valaki és pl. nem Triesztbõl száll fel a hajóra hanem Ancona-ból (Olaszország). (Bele lehet nézni az ANEK hajózási társaság honlapjába, árak is vannak, http://www.anek.gr ) Ebben az esetben a benzin árára rá kell számolni a méregdrága olasz sztráda jegyeket. Charter járatok mindenféle szigetre vannak de nem Athénba, viszont vannak a last-minute jegyek és az olcsóbb ajánlatok a különbözõ turistairodaktól. Ha valaki repülõvel jön akkor a legegyszerûbb kimenni taxival egyenesen a busz indulási pontjához vagy kocsit bérelni vagy pedig taxival kimenni Éviára.