Évia szigete

Euboea szigete, új görögül Évia (a középkorban Negroponte), a Görögországhoz tartozó második legnagyobb sziget, mely az Égei-tengerben fekszik. A hosszúkás, szabálytalan alakú sziget ÉNy-ról DK-i irányban húzódik el Görögország keleti partja mellett, a melytől 10-12 km. közepes szélességű csatorna választja el melyet É-i részében Atalanti, D-i részében pedig Evriposzi-csatornának hívják s legkeskenyebb részében, ahol a régi híd vezet át rajta, 65 méter széles. ÉNy-on a sziget a Litada, DK-en pedig a Mantelo fokban végződik; e két pont egymástól 195 km. távolságban fekszik; ez a sziget legnagyobb hossza; a szélessége 5 és 52 km. közt váltakozik. Éviát É-on az Oreii és a Trikerii, D.-en Androsz szigetétől az Oropoi-csatorna választja el. Területe 3775 km²  Évia igen hegyes és igen termékeny. A csaknem mindenütt jelen lévő hegyek,  dombok szép és gazdag völgyeket zárnak körül. A főbb hegycsoportok: ÉNy-on a Litada (945 m.) és a Plakovuno (a régi Telethriusa), középen a Dipszo-Kandili (1341 m.) és a Dirfi-hegy (1745 m.) D-en pedig a Hagiosz Eliász (a régi Ochia, 1205 m.). A legnagyobb síkság a lelanthei, középen Khalkisz közelében van; rajta meleg források fakadnak. A nagyobbára őskőzetekből álló szigeten különböző színű márványt bányásznak Kariszto városa közelében; e márványnak híre már az ókorban is megvolt. Bujább és gazdagabb növényzetet Görögország egyik részében sem találhatni mint Évia szigetén. Gabonaneműeken kívül különböző gyümölcsöket, olajfát és szőlőt terem, legelőin pedig juhok vannak nagy számmal, a melyeknek gyapjúját exportálják. Az utak hiánya és a lakosság indolenciája a sziget jelentékenyebb fölvirágzásának állta útját sokáig, a helyzet ma már változott. Évia egykoron nemcsak márvány-, de réz- és vasbányáiról is híres volt. Magnezitet a sziget É-i részében Aszpri-Vrakhi közelében ma is jelentékeny mennyiségben bányásznak; ellenben a Kimi mellett lévő Karvuno nevű széntelepeket nem aknázzák ki. Évia lakóit a IV. században Kr. e. már a jón törzshöz számították. Miként Görögország többi részei, ezen sziget is korán oszlott fel apróbb köztársaságokra.

Legnagyobb jelentőségre Khalkisz és Eretria jutottak. 506. Kr. e. Khalkiszt és a sziget nagyobb részét az Athéniek elfoglalták, később pedig az egész sziget az uralmuk alá került. 446-ban megkisérelték ugyan e sziget lakói függetlenségük kivívását, de eredmény nélkül; 411. végre sikerült a spártaiak segítségével önállóságukat kivívniok. A Kheroneia melletti ütközet után, a többi göröggel együtt makedóniai uralom alá jutott; ennek bukása után pedig 194-ben római birtokká lett és eleinte Makedónia, később Achája provinciához tartozott. A bizánci birodalom bomladozása közben, 1205. lombardiai nagyok kormányozták; 1351. velencei és 1470. török uralom alá került, a mely alól csak a görög szabadságharc mentette föl 1829-ben. Jelenleg Szkirosz, Szkiatosz, Szkopelosz és Halonezosz szigetekkel együtt külön nomoszt (kerületet) alkot 4200 km² területtel, (1889) 103442 lak., 4 járásra (Khalkisz, Xerokhori, Karisztia és Szkopelosz) van fölosztva. A nomosz székhelye: Khalkisz (Chalkida).